Uvodnik v madžarščini

Húsvét 2009

Az idei húsvét ezt üzeni: arra vagyunk hivatva, hogy éljünk!
Azért kaptuk az életet, hogy éljünk, de minden elmúló nap arról tanúskodik, hogy haldoklunk. És ha azért haldoklunk, hogy meghaljunk, akkor életünknek nincs igazi értelme. Egyre több az olyan ember, aki nem ismeri meg az élet igazi értelmét. De a Feltámadt Krisztus megadja nekünk azt a lehet?séget, hogy megismerjük azt a tapasztalatot, amit Pál apostol is megismert Damaszkust határában. Azt, hogy lehetséges szeretetb?l és a szeretetért meghalni és egyben az új és örök életre feltámadni. Egy olyan életre, ami nem más az eddigi életünknél, csak megújult a Szeretetben, aki az Isten. Ezért a kereszténység lényege a húsvéti éjszakában rejlik, a szent napok titkaiban, amely nagycsütörtökön az eucharisztikus utolsó vacsorával kezd?dik, majd a szenvedés és a halál útján, a síron keresztül az emberi élet feltámadásához vezet? lejt?n folytatódik. Csak ez a szerencse útja.
Ezért kívánom minden kedves látogatónak ismételten hirdetem az örömhírt: meg lehet halni szeretetb?l és ezért feltámadni! És ez érvényes a mindennapi „kis halálokra” is, amikor saját magunkért halunk meg másokért, mint ahogy a „nagy halálra” is ez vonatkozik, ami pedig mindnyájunkra vár földi életünk végén.
Az idén pedig ez a húsvéti hívás jelenlegi haldoklásunkban hangzik el, amely új és új arculatot kap a munkanélküliekben, az egyre több szegényben és olyanokban, akikt?l elrabolták emberi méltóságukat, akik az újabb cs?dt?l félnek – tehát a gazdasági válság semmiképp sem világos végében hangzódik. Ez a feltámadási hívás mindenkit, akinek több java van, mint felebarátjának, felébreszt, hogy igazságosan ossza meg vele! A társadalomban és az országban közrem?köd? felel?s személyeket pedig arra hív, hogy a jöv?ben olyan gazdasági alapokat állítsanak, amelyek mindenki számára igazságosak és becsületesek.
És az idei haldoklásnak még egy borzasztó arculata van – a Szent Barbara bányaárokban talált áldozatok. De ebbe a keser? néma csendbe is a húsvéti alleluja azt zengi, hogy meg lehet halni szeretetb?l és benne feltámadni. A bányában halálukra lelt áldozatok ezt az utat már megtették. A húsvéti hívás jelent?s és felszabadító számunkra, itt „kint”. A szerencse nem csak a küls? tényez?kt?l függ?, hanem a bels? tényt?l, hogy a jó úton haladunk. A jó út pedig Krisztusé: hogy egymásért feláldozzuk magunkat! De ennek az útnak több változata van, többek között az enyém és a tiéd is.
Mindenkinek azt kívánom, hogy az idei húsvét által találja meg a saját útját és boldogságban járja végig úgy, hogy ezentúl és egykoron a Feltámadt Krisztus mellett felismerje magát mint az, aki szeretetb?l élt és halt!
Legyen mindenki számára Krisztus feltámadásának ünnepe er?forrás, amelyb?l az élethez szükséges er?t és a feláldozó szeretetet merítjük!
+ Marjan Turnšek
muraszombati püspök